Thúry György 1567-től 1571-ig volt Kanizsa vár kapitánya. Mint közlegény kezdte pályáját, és saját erejéből küzdötte föl magát a főkapitányi tisztségig. Ifjúságáról keveset tudunk. Öregapja, Thúry Miklós Mátyás hadseregében szolgált. Édesapjának Thúry Gábornak szintén magasztalták hadi erényeit. Már egész fiatalon katona, 1544-ben huszár főlegény Ság várában. 1558-ban lévai kapitány és Bars megye főispánja, majd palotai kapitány. 1566-ban Palota várát ötszáz vitézével megvédte Arszlán budai pasa seregeivel szemben. Ugyanebben az évben részt vett Veszprém és Tata visszafoglalásában. Hősiességéért Miksa főherceg aranysarkantyús vitézzé avatta, és aranylánccal tüntette ki. 1567-től kanizsai főkapitány, egyben dunántúli vicekapitány. Kapitánysága alatt kerül Kanizsa vára csere révén királyi tulajdonba, és kezdődik meg a vár korszerű erődítménnyé építése.
II. Szulejmán halálával lezárult a nagy török terjeszkedés ideje. Az 1568-ban megkötött drinápolyi béke rögzítette a jelen állapotokat és megtiltott mindenféle ellenségeskedést. Egyik fél sem tartotta azonban magát szorosan a béke pontjaihoz a török-magyar ellenségeskedések, portyák mindennaposak voltak. Thúry György kapitány ezekben az időkben vált a törökök félelmetes és esküdt ellenségévé. A törököket Thúry személye idegesítette, mert állandóan figyelniük kellett Kanizsára, nemcsak a közelben tartózkodóknak, de a budai basának, sőt a szultáni divánnak is. Thúry Kanizsai kapitánysága alatt számtalanszor verte vissza a török próbálkozásait. Több sikeres portya után 1570 végén elfogja magát Arszlán agát. Az ügy nagy port vert fel. Thúry valóban a törökök réme. 1571-ben a törökök lépre csalták, és Orosztony közelében a túlerővel vívott küzdelemben elesett. Thúryval együtt meghalt a kanizsai őrség színe-java is. Az egykorú feljegyzések szerint nagy sírás-jajgatás volt Kanizsán. Thúry György fejét Konstantinápolyba viszik, testét a kanizsai mezőn emelt kápolnában helyezik el.